*Sarah szemszöge
Reggel Lily nagyon fura volt,nem tudom,mért.
-Mi a bajod?-kérdeztem
-Semmi,de siess menünk kell táncolni!-mondta
Ennek nagyon meg örültem,mivel nekem a tánc az életem,a lét elemem.El mentem meg mosakodtam és össze pakoltam a cuccaimat.Mire kész voltam Lily is készen állt.
-Megyünk?-kérdeztem
-Persze!-látszott rajta,hogy izgatott
El hiszem hiszen tánc nélkül mind ketten nem érnénk semmit,mi ebbe vagyunk tökéletesek és tündöklőek.Amikor be értünk a terembe,mindenki volt már az öltözőbe.Mi is gyorsan át öltöztünk.
-Ti melyik balettet tudjátok jobban a jazz-t vagy a klasszikus-at?-kérdezte gy szép szőke lány
-Mind kettőt!-válaszolta Lily miközben a kontyát csinálta
-Az jó,én inkább a klasszikusba vagyok a jobb
Lily rá mosolygott a lányra,olyan furán.
-Lily!Be kötöd a cipőm?-kérdeztem
-Persze,de te is be tudnád!-mondta
Be kötötte a cipőm és be mentünk a terembe, a szöszi is jött velünk.Névsor olvasás volt.Utána mindenkit ki hívtak,hogy táncoljon és ezzel fel mérjék a tehetségi szintjét,nem név sor szerint volt szépen lassan mindenki sorra került.Aztán Lily következett.Lazán ki sétált.
-Neved?-kérdezte az oktatónk-Lily Benett.-válaszolta,a tanár padig meg kereste a nevét a név sorból
-Hát rajta!-mondta Lily táncolni kezdett,egyszerűen tökéletesen táncol.Ilyen spiccet senki nem látott még amilyet ő csinál és az ugrásai lendületesek,mozdultai érzelmekkel teli volt.
-Húúú,milyen ügyes!-suttogta nekem a szöszi
-Igen,az!-mondtam nagy örömmel
Lily amikor táncol olyan boldognak látszik,hogy jó rá nézni,az arcát mindig boldogság tükröződik.Én soha nem tudok ekkora szenvedéllyel táncolni.Valamiért nem,Lily már az első balett órán ki tűnő táncos volt,ő már akkor élvezte amikor egy spiccet se tudtunk még csinálni,őt nem érdekelte ha vér hólyagos lett a lába és nem szabadott nagyon édességet ennie,neki ez volt a célja az álma.
Lily után én következtem.Mosolyt erőltettem magamra.
-Neved?-kérdezte tőlem is az oktató
-Sarah Cimon.-az én nevemet is ki kereste
-Menjél!-mondta és a táncra ki jelölt helyre mutatott
Oda sétáltam és be álltam e pózban és akkor be indult a zene.Fel töltödtem tőle energiával,ütemre táncoltam ugrottam is egyet igaz nem olyat mint Lily,de egész szép ugrás lett.Kicsit olyan lett mint ha az égen próbáltam volna sétálni.Amikor táncoltam Lilyre néztem ő biztatóan mosolygott rám.Ha ő mondta,hogy milyen jó vagyok m indig szárnyakra kaptam.Ő volt az aki erőt adott,ő volt az aki a vér hólyagokat a lábamon le fagyasztotta,ő volt az aki azt mondta soha ne adjam fel az álmaimat.Nekem Lily nem a legjobb barátnőm,hanem a testvérem.Ha ő nem lenne én nem lennék itt és soha nem találkoztam volna Niall-el ami a legnagyobb álmaimat is felül múlja.Soha nem híttem volna,hogy egyszer majd vele fogok beszélgetni telefonon.De mégis meg történt és nagyon meg kedveltem.A táncom után a szőke lány következett.
-Neved?
- Alexis Harrison
-Menjél!
Ő is táncolni kezdett mozgása igen kecses volt,de úgy tűnt mintha nem élvezné a táncot,mintha kötelességből volna itt.A spicce tökéletes volt,úgy mint a tartása is.Kicsit emlékeztetett azokra a babákra akik azon a zenélő ládákon vannak és pörögnek.Tökéletesen tartás,de az arcukon semmi élvezet.
Az óra végén amikor ki sétáltunk a teremből,Lily hírtelen meg állt.
-Mi az?-kérdeztem
Ő csak előre mutatott,velünk szemben Andy állt Lily ex-barátja.









